A WC (Water Closet) angol és részben francia eredetű szavak rövidítése – a vízöblítésel működő árnyékszékre utal. Az eredete az időszámítás előtti 25. század  környékére, a mínoszi kutúra idejére nyúlik vissza. Egyes vélemények szerint Mezopotámiából származik. Az ős-toilet –amelynek néhány kőből faragott példánya fennmaradt- egy megfelelő nyílással elátott ülőhely volt, amelyből a „termést” alul egy váju gyűjtötte össze és továbbította egy csatornába.

Mintegy ezer évvel később a Rómaiak átvették és tovább fejlesztették a kezdetleges megoldást. A korabeli  WC öblítése néha tengervízzel történt, amivel két legyet ütöttek egy csapásra, hiszen a sós öblítővíz a kórokozók nagy részét is elpusztította.

Az illemhelyek fejlődése szoros összefüggésben van a szennyvízcsatornázással. Az ókori Európa városaiban gyakran építettek csatornahálózatot, amelyeket általában esővízzel vagy valamilyen természetes vízfolyással öblítettek át. Ez mai szemmel nézve elég környezetszennyezőnek tűnhet –bár a 21. századi Budapest is alkalmazza ezt a kifinomult módszert-, de alkalmas volt arra, hogy a sűrűn lakott területekről eltávolítsa a járványok melegágyát.

A teljes cikk ide kattintva érhető el